Isten, félistenek, inkarnációk

A májá szó legegyszerűbb fordítása: ,,illúzió". Tágabb értelemben az ,,anyagi létre" utal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egész anyagi lét illúzió.

Ganésát, az elefántfejű istent egymilliárd hindu imádja a világon. Ő az, aki elhárítja az akadályokat és távol tartja a gonosz erőket, és gyakran ő őrködik a kapuknál és a bejáratoknál. Mivel a közösségi és a családi vallásos szertartások megkezdése előtt őt imádják, ,,a kezdetek uraként" is ismerik.

A puránák szerint az anyagi világ Brahmával, a négyfejű félistennel kezdődik, aki a kozmosz legfelsőbb bolygóján Brahmalókán él. Pitámaha (nagyapa) néven is ismert, mivel ő az első teremtett lény és a bölcsek eredeti tanítója (guruja).

A védikus irodalom legrégebbi részei a megszemélyesült tudásként dicsőítik Szaraszvatít. Híre még a buddhista hagyományig is eljutott, ahol Mandzsusrínak, a tudás istenének hitvese.

A majom megszokott látvány India legtöbb részén. A nagytestű, nyúlánk, sápadtszürke bundájú, hosszú farkú fekete pofájú, kezű és lábú emberszabású langur ugyanúgy felbukkan az erdőkben, mint a romoknál vagy a szent helyeken. Állítólag ezek a majmok Hanumánnak, a nagy majomhősnek, Ráma szolgájának a mai leszármazottai.